Érdekes a net. Hihetetlen lehetőségekkel bárki számára. Már aki volt olyan szerencsés, hogy a világ civilizált (?) és a technikai remekek által átölet országba, városba, lakhelyre születet. Öröm nekik, ujjongjanak! Végtelen mennyiségben hírek, információk, szolgáltatások, reklámok, játékok, pornó. Minden ami az élethez elengedhetetlen. Döntik is bele a pofánkba. Mindezek mellet azért láthatóvá vált maga az “ember” is. Az Ő valója. Minden, amit szűk baráti körnek, és a még szűkebb családnak tartogatott. Nem kellet hozzá más mit az az egyszerű illúzió hogy Ő láthatatlan. Internetes álnevére, mint mindenét eltakaró pokrócra tekint. E kényelmes tudat pedig kitárja azt az ajtót mely mögé bezsúfolt mindent amit hétköznapi életében ugyan úgy nem hordható mint egy piros szivecskékkel telepingált zakó. Feltéve persze ha meg akar felelni azoknak a viselkedési normáknak amiket a civilizált társadalom házi feladatként számára kiosztott. Fizikai létében talán próbál uralkodni magán. Szorítja a dugót az üveg száján nehogy kitörjön belőle a szellem, bár így gyakran szivárog.
Lehet kalkulálni, aki a valós térben és időben tapló állat, mivé válhat ha nem tartják szemmel, vagy ha csak azt hiszi hogy nem. Nincsenek illúzióim! Ilyen vagyok Én is. Mankó nélkül megy a bunkó. Faragatlan, önző, despota. Jobban motivál az ösztön, mint az értelem. Erre lehet készülni.
